Hoztam nektek egy viszonylag új fogalmat. Ez a frayszexualitás. Ezt tulajdonképpen úgy fogalmazhatnám
meg, hogy a demiszexualitás ellentéte. A demiszexuálisoknak egy erősebb érzelmi kötődés szükséges a
szexuális kapcsolathoz,míg a frayszexuálisoknak ez pont fordítva működik. Ők, amint kialakul érzelmeken
alapuló, szorosabb kapcsolat, akkor elvesztik a szexuális érdeklődést a másik iránt. Megszűnik a kémia.
Ez nem egyenlő azzal és nem tévesztendő össze, amikor valakinek elköteleződésbeli problémái vannak.
Hanem szexuálisan megszűnik az érdeklődés, amint a másik közelebb kerül hozzá. Számukra vonzerővel
az idegenek hatnak. Igényli a szoros, komoly, bensőséges kapcsolatot is,ragaszkodó társ, de azzal a
partnerrel hamar megszűnik a szexualitás. Igen, nekik sok esetben az etikus non-monogám kapcsolat a
megoldás, amennyiben a partnerrel ez járható út.
Most az jutott eszembe, hogy nemrég találkoztam azzal a nagyon régóta működő klisével, hogy ezt a
feleségemmel, a gyerekeim anyjával nem csinálom. Előfordulhat, hogy az ilyenek mögött is akár a
frayszexualitás húzódik meg. Vagy a nők még mindig nagy számban sokkal prűdebbek annál, hogy a
férfiak szabadon előrukkoljanak az extrémebb vágyaikkal akár? Vagy a férfiakban él még mindig egy kép
a tiszta asszonyról, aki az én feleségem, Gipsz Jakab(n)é és a gyerekeim anyja, őt nem mocskolom
be, erre vannak a más nők? Ezzel kapcsolatban lehet, hogy még mindig nem sikerült a társadalomnak
levetkőznie azt a több évezredes felfogást, amelyet Demoszthenész (görög szónok, i.e. 384-322) Neraea
hetéra ellen mondott beszédében hangoztatott, mely szerint. A házon kívüli érzéki gyönyörökre a
hetérák szolgálnak, otthoni kiszolgálásra a concubinákat (ágyasokat) tartjuk és a törvényes gyermekeink
nemzésére, nevelésére a hitveseinket.
Kicsit elkalandoztam, majd egyszer írok az ókori görögök szexualitásáról is.