Fogalomtisztázó - Ha te is elvesztél már a sokféle megnevezés között
Transzszexuális- Cisznemű- Crossdresser
Az 1960-as években Harry Benjamin kezdett újra foglalkozni a témával. A transzvesztita viselkedés és a női-férfi nemekben történő két pólusú gondolkodás végül elvezetett a transzszexualitás felfedezéséhez. A transzszexuális, transzgender tulajdonképpen azt az embert takarja, aki biológiai nemétől eltérő szexuális identitással rendelkezik. Ez már korai gyermekkorban megnyilvánulhat, amikor a biológiai nem és a társadalmi nem, nem esik egybe. Ők azok, akik úgy érzik, hogy az identitásuk alapját adó nemük eltér a születésük kori biológiai nemüktől, azaz a természet valami csúnya tréfát űzött velük és rossz testbe születtek. Számukra lehet megoldás a nemátalakító műtét és a névváltoztatás, hogy a nemi identitásuk megegyezzen azzal, amit legbelül éreznek a szexus tekintetében. Ők ellentétei a ciszneműeknek, akik a születéskori biológiai nemüknek megfelelő társadalmi nemmel rendelkeznek. Tehát a cisz nő, az, aki nőnek született a biológiai neme szerint és nőként is él, társadalmilag a női nemre jellemző öltözködési, viselkedési normákkal bír. Ugyanez a cisz férfi, aki férfinak született a nemi jellegek tekintetében és életét férfiként éli, annak minden aspektusát tekintve. Tulajdonképpen a ’60-as években a kétpólusú gondolkodás, a cisznormativitás erős nyomásának hatására az ezen keretbe nem illő embereket megpróbálták rávenni, hogy “normális férfiak és nők” legyenek, reparatív terápiák segítségével vagy ha ez nem működött, akkor nemátalakító műtétekkel mindenki besorolható legyen a férfi vagy női kategóriába. A reparatív terápiák olyan áltudományos beavatkozások voltak a pszichiátriai munkába, amelynek célja az volt, hogy a homoszexualitást heteroszexualitássá változtassák vagy a transzneműséget ciszneműséggé. Ma már tudjuk, hogy a szexuális irányultság nem döntés kérdése, nem változtatható meg, és nem is befolyásolható. De ez a kizárólag férfi-női nemekben gondolkodás hozta el a transzneműség elismerését. A transznemű emberek – biológiai nemükből kifolyólag – a saját neműkhöz vonzódnak, de gyakorlatilag ők nem homoszexuálisok, hiszen lelkületükben, érzéseikben az ellenkező nemmel azonosulnak. Ellenben a nemátalakító műtétig a biológia nemük szerinti nemi szervekkel rendelkeznek, tehát a partnereik sok esetben biszexuális és homoszexuális hajlammal rendelkezők. Az 1969-es Stonewall-lázadás hozta el a következő jelentésmódosulást és azt, hogy a különböző szexuális irányultsággal és orientációval élő emberek csoportjait ne vegyék egy kalap alá, valamint a szexuális mássággal élő embereket azonos jogok illessék meg. Az amerikai LMBT közösség ekkoriban egy homofób rendszerrel szembesült, sok tagállamban, mint ahogy Magyarországon is akkoriban a homoszexualitás bűncselekménynek számított, börtönbüntetés járt érte vagy akár kényszergyógykezelés címszóval elektrosokk terápia vagy lobotómia. Ezen okok miatt nagyon sok vendéglátóhely nyíltan elutasította a melegeket vagy bármilyen szexuális mássággal élő vendégeket. Ez alól kivétel volt a New yorki Stonewall Inn kocsma, ahol az LMBTQ közösség leginkább perifériára szorult tagjai alkották a törzsközönséget. Akkoriban a Stonewall Inn a maffia tulajdonában volt. A rendőrségi razziák az ilyen helyeken eleve gyakoriak voltak, de a Stoewall Inn esetében a feszültség nagyon kiéleződött, ezért az akkor LMBTQ közösség összeszerveződött és kikövetelték maguknak, hogy létrejöhessenek olyan helyek, ahol a melegek és leszbikusok nyíltan vállalhassák szexuális másságukat és ne érje őket atrocitás. Ennek hatására megalakultak az első melegjogi aktivistákból álló szervezetek, akik a jogegyenlőségért küzdöttek és 1970-ben sor került az első meleg büszkeség-menetre is. Ennek nyomán a világ számos országában június végén megtartják az LMBT Pride rendezvényeket, ami tulajdonképpen a Stonewall lázadásról egy megemlékezés és annak a szellemiségnek a támogatása. A Stonewall Innben történt rendőri intézkedések miatt New York város rendőrbiztosa hivatalosan is elnézést kért. Szóval a Stonewall Innben történteknek nagyon fontos szerepe volt abban, hogy szélesebb körben is egyre többen elismerjék, hogy nemcsak férfiak és nők léteznek, valamint a transzszexuális embereken kívül is vannak még további kategóriák, és a transzvesztita kifejezésben se lehet mindent belegyömöszölni. Ekkoriban már elkülönültek a homoszexuálisok (melegek, leszbikusok), a iszexuálisok (akik mindkét nemhez vonzódnak), a transzszexuálisok, akik a biológiai nemüktől eltérő társadalmi nemet képviselnek, ennek megfelelően férfiként női ruhákban jelennek meg vagy nőként férfi ruhákat hordanak, ők mégsem tekintik magukat homoszexuálisnak, hiszen a társadalmi neműktől eltérő partnert választanak. A transzvesztitizmust már nem azonosították a homoszexualitással, de az előadó művészetben megjelenő női ruhákba öltözött férfiak esetében még mindig használták. Persze erre is van már jobban kifejező defínició, erről majd a későbbiekben olvashattok. Most viszont ezen hatások eredményeképpen lett egy csoport, akikre nem volt fogalom, amit használhattak volna. Ez a csoport pedig nem volt más, mint azon heteroszexuális férfiak csoportja, akik szerettek női ruhákba bújni. Mivel ők nem szerették használni magukra a transzvesztita kifejezést, így ők lettek a cross-dresserek, ami tulajdonképpen “keresztöltözést” jelent, magyar megfelelője a mai napig sincs. Ők szexualitásukban nem mások, heteroszexuálisak, szimplán csak szeretik az ellenkező nem ruháit viselni. A cross-dressinget sokszor társítják a szexuális fetisizmushoz, de ez nem szükségszerűen van így, sok esetben a cross-dresserek el is utasítják ezt a feltételezést. A cross-dressing okai lehetnek olyan prózaian egyszerűek is, minthogy tetszetős az ellenkező nem ruhája, lehet a kényelem is oka, cross-dresser nők esetében gyakrabban, és a cross-dressing nem is feltétlenül észrevehető, ha például csak a fehérnemű tekintetében használják. Okai között szerepelhet még a polgárpukkasztás, a társadalmi konvenciókkal való szembeszegülés. Számukra ez egy megszokott viselkedésként működik. A cross-dressingnek is – mint ahogy már írtam – történelmi eredete is van, mind férfi, mind női oldalról. A színházakban játszó női ruhába bújt férfi színészeket már említettem, de nagyon sok esetben előfordult, hogy a férfi domináns társadalomban nők bújtak férfi ruhába és férfiként élték életüket. Erre jó példa Margaret Ann Bulkley, aki egész életét férfiként kényszerült élni, ahhoz, hogy orvosként praktizálhasson, az ő nevéhez kötődik az első császármetszés is. Családja támogatásával lett Annből Dr. James Barrey, hiszen nőként egyetemre sem járhatott volna. Titkára csak halála után derült fény a boncolásakor. Ann férfi ruhába tudta csak megreformálni a sebészetet, és ezzel esélyt adva nők és csecsemők millióinak. Férfiak esetében sokszor a katonaság elkerülése volt az ok, amiért a női ruhás létet választották átmenetileg vagy akár végleg. A cross-dressing tehát nem feltétlenül jelent szexuális másságot, csakúgy, mint ahogy a napjainkban használt femboy kifejezés sem, de erről majd a továbbiakban olvashattok.